2. fejezet.- A kávé

Sziasztok! Meghoztam az új részt! Remélem mindenkinek tetszik majd. iratkozzatok fel és komizzatok.
Jó olvasást. Puszi xX

"Leöntöttél kávéval, normális vagy?"

                                                                                               

Reggel mikor felkeltem Kathrin már ott ült az ágyamon és ébresztgetett. 
-Jó reggelt! Kelj már fel!- kicsit lökdösött. 
-Mi az már?- szóltam a reggeli fáradt hangomon.
-Kelj fel, és irány vásárolni.- 
-Még csak reggel 8 óra van. Hová sietsz?- 
-Las Vegasban vagyunk. Sietnünk kell, nem lehet időben oda érni.- 
-Ha te mondod!- 
Miután ezt kimondtam, lerúgtam magamról a takarót és kimentem a konyhába. Az volt a rossz hír, hogy nem csak ruhánk nem volt, hanem kaja sem. Azt is be kell vásárolni. Fúj! Na de mindegy is először a ruha a lényeg. Lassan össze szedtem magam, még mindig nagyon fáradt voltam. Kathrin már izgatottam várt az ajtóba, hogy mikor indulhatunk végre el.  Nagyon nem kellett felöltöznünk, hisz meleg volt. Mikor kiértünk a hotelból azt sem tudtuk merre is kellene mennünk. Ezért csak elindultunk jobbra és vitt minket a lábunk. Gyönyörű ez a város, szavakba nem lehet önteni, hogy mennyire izgatott voltam a látványtól. A sok sok felhőkarcoló, rengeteg pláza. Nem nagyon tudtunk választani, mert mindegyik annyira szép volt. De idővel majd kipróbáljuk mindegyiket. Áthaladtunk az úttesten, ahol páran megbámultak minket. Nem zavartattuk magunkat, csak nevettünk és élveztünk minden pillanatot. Mikor beértünk a pláza ajtaján el állt a lélegzetünk. 

Mindenhol butik, butik hátán. Számunkra a mennyország volt. Beszaladtunk az egyikbe és csak ámultunk, hogy minden milyen csodaszép. Kathrival el kezdtünk válogatni a ruhák között. Az én drága barátnőm, rosszabb mint egy modell. És többet próbál mint, a nem tudom mi. Ezt a butikot úgy ahogy kiürítettük majd mentünk tovább. Egy étterembe beültünk ahol megittunk egy kávét.  Egy ékszer bolt előtt álltunk meg. Volt egy csodaszép nyaklánc amit úgy gondoltam hála képen megveszek anyának. Kathrin vett magának egy karláncot. Bementünk még pár boltba, majd haza felé tartottunk.  Nevetve haladtunk szatyrokkal a kezünkben a folyosón, mikor valaki nekem jött.
-Normális vagy?- ráförmedtem az illetőre.
-Ezer bocs, nem figyeltem.-
Ne már, kiöntöttem a kávémat és egyenesen a ruhámra ment az egész.
-De, most nézd meg! Tönkre tetted!- még mindig átkoztam.
-Mondom, ne haragudj. Mellesleg Harry Stylesnak hívnak.- mutatkozott be, miközben próbálta terelni a témát.
-Jade Thirlwall.- kezet fogtunk. Nem nagyon vettem ezt a kis mosolygós pofát, mert nagyon haragudtam, hogy nem bír figyelni. Miután megtudtuk egymás nevét el is szaladt. Hála istennek nem kell ezzel a barommal tovább tárgyalnom. Szép kis első nap, mondhatom.
-Te Jade, nem volt ez a fiú olyan csúnya!- odavigyorgott nekem, miközben én még mindig magamat törölgettem.
-Jajj Kathrin, nem volt csúnya?- grimaszt vágtam.
-Hát nem! Igazán helyes volt. Miért szalasztottad el?- nézett rám, miközben mérges arcot szimulált.
-Hülye vagy? Leöltött kávéval, én meg kezdjek el dumcsizni? Amúgy is szerintem nem volt valami hely de cool csávó.-
-Ugye ezt te sem gondoltad komolyan. Tudom mi az ízlésed.- ráncolgatta a szemöldökét.
-Kathri, állj le!- végleg leszólítottam.
Elterelte a témát. Az otthoni dolgokról kezdtünk el beszélni, és feljött, hogy neki mennyire hiányzik a pasija, Antony.
-Ne foglalkozz már vele Kath, most kikapcsolódni jöttünk!-
-Te ezt nem értheted, neked nincs hapsid.- szomorú arcot vágott.
-Ki kérem magamnak! Már hogy ne tudnám!- felháborodtam. -Kikapcsolódni jöttünk ide, nem azért, hogy az otthoniakat hiányoljuk!-
-Tudom, de el sem búcsúztam tőle!- 

-Majd írsz neki, meg telefonálsz!-
Az utcán sétálva láttunk egy NightClubb-ot. El kezdtünk rajta filózni, hogy lehet el kellene jönnünk, mai levezető körnek. De, soká van még az este, hisz még csak dél van. Megint beültünk egy étterembe és rendeltünk magunknak kaját. Közben dobtam anyának egy sms-t, hogy minden rendben van, most voltunk vásárolni. Most jut eszembe, hogy én meg itt flangálok kávés ruhával a világ egyik legnagyobb és legmenőbb városába. Hát nem is én lennék, de nem baj, attól még oké vagyok! Megebédeltünk majd indultunk tovább a hotelba. Páran értetlen arckifejezéssel néztek rám. Én az ilyet nem nagyon veszem magamra, sorry én vagyok én el kell fogadni. Kathrival felértünk a szállodába. Kipakoltuk az újonnan vett ruhákat a szekrényekbe majd lehuppantunk az ágyra és elkezdtünk beszélgetni.
-Te Kathri. Nem vettünk kaját.- kaptam a fejemhez.
-Bakker, tényleg.-
-Elmenjünk most?- kérdeztem unott fejjel.
-Nincs kedvem, viszont akkor holnap nem tudunk mit enni.-
-Oké, akkor később elmegyünk. De este akkor kimozdulunk?-
-Nincs kedvem, hiányzik Antony.-
-Fejezd be, haza küldelek. Ha még egyszer kimondod akár a nevét vagy azt a szót ki mered ejteni a szádon, hogy "hiányzik" nem állok jót magamért.- majd elnevettem magam.
-De azért facetimezhetek vele nem?-
-Tőlem, de akkor még jobban fog hiányozni.-
-Annyira szeretem!- majd nagyot sóhajtott.
Ilyen az szerelem. Annyira édes Kathri, hogy annyira odáig van meg vissza ezzel a fiúval csak Antony nekem kicsit furcsa, olyan mintha ki akarná használni Kath-et. De persze ezt nem mondom neki, mert nem akarom, hogy bármit is elrontsak és a végén én legyek a rossz. Csak ne hogy beigazolódjon, amit érzek!
-Hívd fel!-
-Tényleg?- nézett rám csillogó szemekkel.
-Igen addig kimegyek a mosdóba meg lefürdök. Úgy is ez a büdös kávé már átjárta a testem.-
Több sem kellett Kathrinak, felvette a telefonját majd felhívta Antony-t. Kamerával beszéltek ezért még fontosabb volt, hogy ne legyek ott. Össze szedtem a ruháimat majd elmentem fürdeni. Ez az Antony,  kicsit sokat képzel magáról, és Kathrint az orránál fogva vezeti. Olyan szépfiúnak képzeli magát, mert a csajok mind annyira odáig vannak vele. Én ezt nem értem, miért kell azt a "rajongást" már annyira túlzásba vinni. Ugyan olyan ember mint bárki más ezen a földön. Végeztem a fürdéssel, mikor ők még mindig beszéltek.
-Bocs, nem akarom megzavarni a turbékoló párt, csak készen vagyok!-
-Nem zavarsz!- szólt ki Antony a telefonból.
Van amit még Kathrinnak sem mondtam el és Antonyval és velem kapcsolatos. Nem akarom neki ezt elmondani, mert akkor össze törne, hisz ez egy ocsmány dolog. Amit még szerintem Kathri sem tudna megbocsájtani.(erről a dologról még majd, fogtok hallani) Letették végre a telefont. Már kezdett esteledni, mikor újra megkérdeztem Kathet a NightClubbal kapcsolatosan.
-Akkor elmenjünk?- kérdeztem
-Bulizzunk csak ketten!- szólalt fel az ötlettel.
-De nincs kajánk, teljesen kiment a fejünkből a boltba menés.-
-De lent van egy büfé.-
Gyorsan leszaladtunk, vettünk pár rágcsát, ropit, kekszet és egy kis pezsgőt. Felvittük bekapcsoltuk a zenét és elkezdtük. Oda mentünk az ablakhoz és ott akartunk koccintani, Las Vegasra és arra, hogy mi vagyunk egymásnak. Senki, és semmi nem választhat el minket. A kilátás gyönyörű volt.

Elnevettük az időt, mikor rápillantottunk az órára már éjfél volt. A pezsgő megtette a hatását, kissé szédültünk mind a ketten, de ittuk tovább. Mikor már Kathri végképp nem bírta tovább kirohant a  wc-re. Én utána szaladtam, hogy mi lehet a baj. Gondolhattam volna, nem nagyon bírja a szeszt ezért gyakran távozik belőle. De azt bírom benne, hogy sosem veszi el a kedvét az ilyen eset. Szereti magát igazán jól érezni. Simogattam a hátát mire ő megint öklendezett. Nem akartam oda nézni, láttam már eleget. Mikor végzett kimosta a száját hideg vízzel majd ledőlt az ágyra.
-Bulizni akarok!-