2013. május 2., csütörtök

1. fejezet.- Las Vegas

Sziasztok. Meghoztam az új blog első részét. Remélem mindenkinek tetszik majd. Nagyon sok minden nem történt. De azért próbálkozom. Akit érdekel majd a történet,az iratkozzon fel.
Kommentelni ne felejtsetek el.
Jó olvasást mindenkinek.
 Puszi! xX




"Las Vegas-ban vagyunk" 


Miután ki örvendeztük magunkat, úgy gondoltuk lassan el kellene kezdeni pakolni. Mert, holnap indul a gépünk. Egy probléma volt, hogy még anyummal nem beszéltem meg ezt az egész dolgot, hogy csak Kathrival megyek. Viszont, ha nem enyhülne meg, akkor apa elintézni ezt az utat.
-Szerintem én megyek, mert még anyával meg kell beszélnem.- megöleltem, majd az ajtó felé haladtam.
-Rendben, de ma majd még beszélünk.. este!- kiabált utánam.
Erre már nem tudtam mit visszaszólni. Elhagytam a házukat, majd azon kezdtem el gondolkozni, hogy hogyan is vezessem be anyának az utazást. Apával mindig könnyebb volt megbeszélni, ő valahogy jobban megértette, ha kicsit ki akartam egyedül is mozdulni otthonról. Anya annyira félt, hogy alig enged "élni". Persze, előbb vagy utóbb megengedni, de nagyon be kell magamat nyalizni. Lassan hazaértem. Anya még nem volt otthon, ezért apához mentem.
-Szia apa, holnap el tudnál minket vinni a reptérre?- kérdeztem apát miközben anya megérkezett.
-Milyen reptérre?- értetlenkedett, majd bejött hozzánk a nappaliba.
-Hát, anya azt akarom kérdezni, hogy elmehetnék Kathrinnal Las Vegas-ba?- valahogy olyan hamar kijött belőlem ez a mondat, saját magamon nem tudtam uralkodni.
-Mi? Minek? Miért?- gondoltam, hogy így értetlenkedni fog. De nem vagyok elég érthető?
-Igen, azért, hogy végre kicsit kimozduljak itthonról. Úgy mond Világot látni.- kezdtem el kissé vissza fogottan magyarázni.
-Ehhez te még nem vagy idős!- nézett rám szigorú arccal.
-Már pedig, akkor is el fogok menni, nem vagyok már 10-13 éves, akit nem engednek el sehova. Anya 18 éves vagyok, szinte felnőtt és nem akarod megengedni, hogy legalább egy kicsit is jól érezzem magam a barátnőmmel, egy teljesen más világban?- szálltam szembe anyával.
-Gondolom apád már elengedett!- tudta, hogy semmi esélye sincs, ezért már csak kíváncsiságból kérdezte. Tudta, hogy igazam van.
-Igen!- egy halvány mosoly hagyta el az arcom.
-Pfúú, utálom, hogy mindig ki harcolsz magadnak mindent.-nevetett. -De csak egy feltétellel mehetsz el, ha minden nap felhívsz!-
-Akkor ez azt jelenti, hogy elmehetek?- kiskutyaszemekkel néztem rá.
-Azt!- legyintett a kezével és haladt a konyha felé.
-Jajj, anya annyira imádlak!- utánaszaladtam és megöleltem miközben nem tudtam leállni a vigyorgással. Felmentem a szobámba amikor épp jelzett a telefonom egy sms-t.
"Jade, el sem hiszem, hogy megyünk Las Vegasba. Annyira köszönöm neked ezt az utat! <3 xX" Ezt azt üzenetet Kathri írta. Nem is kellene neki ennyire hálálkodni, hisz ő a legjobb barátnőm már kis korunk óta, és én az ilyeneket teljesen természetes dolgoknak érzem.
"Ne hülyéskedj már! Ez csak természetes! És le merném fogadni, hogy veled jobban érzem majd magam, mint anyuékkal. Addig meg ők is el tudnak majd valahova menni, kettesben! <3 xX"

Ezzel a csajjal még az sms-ezés is jó. Elkezdtem most már tényleg pakolni.  Olyan sok cuccom van, de még is olyan rossz az összes. Az lesz az első, hogy elmegyek vásárolni a barátnőmmel. Elővettem a bőröndjeimet majd elkezdtem pakolni. Az összes ruhámat elraktam, fehérnemű, cipők, tisztasági.  Laptop, töltő fülhallgató. Próbáltam mindent elpakolni. Mire mindennel kész lettem, nagyon elfáradtam. Gyorsan lefürödtem majd álomra hajtottam a fejem. Könnyen elaludtam 

*Másnap reggel*
A felkelés kissé nehezen ment, anya keltett fel. 
-Te a nagy felnőtt, még egyedül sem tudsz felkelni.- nevetett anyum miközben egy kávét nyomott a kezembe. 
-Anya, az hogy mennyire vagyok felnőtt, nem abban nyilvánul meg, hogy fel tudok-e egyedül kelni!- ellenkezdtem és "felnőttesen" beszéltem. 
-Tényleg? Na szedd össze magad, mert nem soká indul a gépetek.- lehúzta rólam a takarót majd felállt. 
-Úh, már annyi az idő? - gyorsan magamhoz kaptam a telefonom és meg néztem az időt. Megijedtem, hogy el fogok késni, ezért hamar hozzá kezdtem mindenhez. Felöltöztem, megmosakodtam, fogmosás.. majd apumnak szóltam, hogy segítsen bepakolni a cuccokat a kocsiba és vigyen ki a reptérre. 
-Apa, siess már még be kell mennünk Kathrinért.- sietettem apát. 
-Jól van már, nem fogunk elkésni!- 
-Ha ilyen a tempód akkor de!- néztem rá, miközben egyre izgatottabb lettem. Elbúcsúztam anyától és végre elindultunk Kathriékhoz. Felvettük a barátnőmet aki épp a szüleitől búcsúzkodott. 
-Nem örökre megyünk el!- kiabáltam ki a kocsiból, majd kiszálltam. Oda mentem Kathrihoz, hogy segítsek neki bepakolni. Hála istennek neki is volt sok cucca. Ezért vagyunk mi barátok, egyformák vagyunk mint két tojás. A sok pakolgatás után, hogy végre beférjen minden elindultunk a reptérre. Kiszálltunk az autóból elbúcsúztam apától és mondtam neki, hogy ne aggódjon mert nem lesz semmi baj, puszilom anyát és ő se aggódjon. Elmentünk Kathrival letettük a cuccunkat majd felszálltunk a gépre. Nagyon izgalmas volt, mert még nem ültem repülőn. Egymás mellett ültünk az én barátnőmmel, a telefonjainkat elővettük és elkezdtük hallgatni a zenét. Végre kikapcsolódtam, majd elaludtam. Kathrin egy enyhe rázással ébresztett mikor elkezdett leszállni a gépünk. A leszálláskor kicsit gyomor idegem volt, de túléltem. Leszálltunk a repülőről majd a csomagjainkért mentünk. Egy taxis várt ránk akit kihívtunk, hogy vigyen el a hotelba. Szerencsére anyumék foglaltak szobát, mert én azt is elfelejtettem volna, és idő sem volt már. A sofőr elvitt minket a hotelba. Woow Las Vegas gyönyörű hely. Tele van nagy felhőkarcolókkal, szórakozóhelyekkel, bevásárlóközpontokkal, minden ami kell. A szállónk nagyon szép volt. 

Megnyugodtunk, hogy két ágy van, hisz nem kell együtt aludnunk, így kényelmesebb. Gyönyörű volt a kilátás, minden amit csak el lehet képzelni, minden meg volt. A szüleinket mind ketten felhívtuk, hogy megérkeztünk, élünk, jó volt az út és tökéletesek a szobák. Az összes cuccunk ami volt, ki akartuk pakolni, hogy holnap nem azzal kelljen kezdeni. Minden szekrényt arányosan elosztottunk, elpakoltunk. Mikor mindennel készen lettünk, mind a ketten lehuppantunk az ágyunkra és egymásra néztünk.
-Ó te jó ég! Las Vegasban vagyunk!- vigyorgott rám Kathrin miközben nagyon el volt ragadtatva.
-Tudom Kathri, tudom!-
-Holnap megyünk vásárolni?- kérdezte csillogó szemekkel.
-Még  jó hogy! Las Vegasban nem tudom mi a divat így muszáj lesz bevásárolnunk.- helyeseltem.
-Én nézegettem az újságokat, hogy még is mi a felhozatal.- vette komolyra a figurát.
Erre már csak elnevettem magam, hogy mennyire komolyan veszi ezt az egészet.
Elmentünk lefürdeni majd a tévére mind a ketten szépen elaludtunk. 

2 megjegyzés:

  1. MIKOR FOLYTATOD?? MERT NAGYON JÓÓÓÓÓ!!!!!!!!

    VálaszTörlés
  2. Örülök neki, hogy ennyire tetszik! :) Ma vagy holnap fent lesz a 02. Fejezet. :)

    VálaszTörlés