2013. április 27., szombat

Porológus


Sziasztok, ez egy új Blog. Amit ma este kezdtem el és már felraktam a Porológust. Remélem mindenkinek tetszik majd a történet. Nagyjából arról szól.. hogy.. olvassátok a Blogot és majd kiderül. Azt nem mondom, hogy minden nap, fogok új részt hozni. Nem is lenne hozzá energiám, ichletem és időm sem. Próbáltalak titeket megfogni a Porológussal. Annyit viszont mondok, hogy a One Direction-nek nagy szerepe lesz benne. Tehát jó olvasást, puszi nektek! Komizni ne felejtsetek el.


"Megyünk Las Vegas-ba!"


-Kelj már fel!- Szólított fel anya, miközben rázogatott.
-Mi van már? Ég a ház?- kérdeztem a reggeli rekedtes hangomon. Anya szinte minden reggel így költ, próbál először normálisan felkelteni, de az nem hatásos. Ezért ilyen módszerekhez folyamodik.
-Menned kell a suliba, ma van az utolsó nap. Ezt már nyugodtan kibírhatnád.- Próbált jó kedvre deríteni, mert látta milyen unott fejjel nézek rá.
-Jah, de legalább Kathrinnal találkozom.-
-Mindenben van valami jó!- rám mosolygott majd adott egy puszit. Anya mindig annyira kedves, akárhogyan beszélek vele. Felkeltem az ágyból majd lementem a konyhába. Reggelizni nem nagyon szoktam, ezért csak egy kávét ittam meg. Vissza mentem a szobámba felöltöztem. Meleg nyári idő volt ezért csak egy farmert vettem fel és egy fehér trikót, kiegészítőkkel. Anya, kocsival vitt be a suliba. Mikor beértem Kathrival nagyon örültünk egymásnak. Szinte minden nap találkozunk mindent együtt csinálunk, de mindig annyira örülök neki, ha látom. Annyira bolond, hogy azt nem lehet megszokni.
-Szia, baby!- köszönt miközben megölelt.
-Hello, csajszi! Utolsó nap!- örvendeztem neki.
-Olyan jó lesz már ez a szünet!- áradozott Kath.
-Nekem mondod, ma a suli után el jössz velem vásárolni!- jelentettem ki neki és kihúztam magam.
-Nem tiltakozom. De most menjünk a terembe mert a tanár le fogja harapni a fejünket.-
-Fúj, annyira nincs kedvem. Mrs. Seltiv képes még ma is dolgozatot íratni.-
Bementünk az osztályterembe, a tanár már benn volt. Dünnyögtünk neki egy Jó reggeltet majd beültünk a padba. Úgy ahogy eltelt az a 6 óra és Kathrival elindultunk hozzánk. Útközben rengeteget nevettünk. Akik az utcán voltak, szerintem nem nézhettek minket normálisnak. De ez mindet nem zavart egyszerűen csak jól akartuk magunkat érezni. Lassan hazaértünk majd felszaladtunk a szobámba. Egy gyors köszönést lejtettük anyának, majd becsaptam a szobám ajtaját.
-Miért vagy ennyire izgatott?- kérdezte Kath értetlenkedve.
-Ez jön magától. El akarok veled utazni Las Vegasba.- kibukott belőlem az ötlet.
-Ahhan, és ezt mégis miből akarod finanszírozni?-
-Anya kifizeti meg apa.- rántottam egyet a vállamon.
-Viszont nekem ilyenekre nincs pénzem.- jelentette ki miközben elszomorodott.
-Most hülyéskedsz?- kérdeztem csodálkozva. -Szerinted ezt neked kellene kifizetned?- legyintettem egyet a kezemmel majd leültem mellé az ágyra.
-Miért nem?- értetlenkedett.
-Nem, én hívtalak meg és én is, vagyis anya meg apa fizetné.-
-Jade imádlak tudod, de ezt nem engedhetem meg.- átölelt.
-Miért nem? Annyira jó lenne.-
-Azt én is tudom, de ez túl nagy kiadás!-
-De ez nem számít. Sunshine Beach Forever Party van. Anyuék meg úgy is kifizetnék neked, mert tudják, hogy nagyon szeretnék veled elutazni.-
-Hát, akkor.. az én szüleim nem egyeznének bele. Tudod Las Vegas nagy város, nem engednék meg. Rossz híre van.
-Akkor beleegyezel?- néztem rá nagy vigyorral.
-Én bele, csak anyud meg apud?- kérdezte kissé idegesen.
-Miattuk ne izgulj!- szólítottam le. Meg is kérdezem most.- ezzel a lendülettel ki is rohantam a szobámból anyumék felé. Apa éppen ekkor ért haza a tárgyalásból. Tudni kell, hogy apumnak van több autógyára és mindig tárgyalásokon van. Persze ennek jó oldala is van.
-Apucii!- Beleugrottam a nyakába. Komolyan néha magamon lepődöm meg, hogy milyen gyerekes vagyok, közben már 18 vagyok.
-Szia kincsem, hogy vagy?- visszaölelt.
-Én jól köszönöm apa. Figyelj, ugye beszéltünk arról, hogy majd elutazunk Las Vegasba.- felvettem az üzletelős arcformámat.
-Igen, megyünk nyáron.- jelentette ki és letette az aktatáskáját a földre.
-Na igen, pont ez akarom.Hoooooogy... - húztam meg az o betűt. - Tehát, hogy Kathrinnal nem mehetnék-e el csak ketten?- kérdeztem kiskutya szemekkel.
-Kicsim, elhiszem nagy vagy már, de..-
-Apu, tudok már magamra vigyázni.- jelentettem ki.
-És Kathrin miből utazna el? Tudod, hogy értem!
-Na igen, ez lett volna a másik kérdésem. Tudnánk neki finanszírozni?-
-Ha az ő szülei megengedik, akkor persze!-
-Jajj apa, annyira imádlak és köszönöm.-
-Én is kicsim, de majd anyádat is kérdezd meg azért!-
-Jó, jó persze, de most elmondom Kathrinnak.- felszaladtam a szobámba majd vigyorogva becsuktam magam után az ajtót. Annyira örültem neki, hogy ilyen apám van. Aki mindent megenged, de talán nem is ezért imádom, hanem azért amilyen. Rendes és kedves.
-MEHETÜNK!- kiabáltam el magam.
-Komolyan?- felugrott az ágyról és elkezdtünk ugrálni. Ilyet még sosem csináltunk de ezt hozta ki belőlünk az öröm.
-De mi van ha az én szüleim nem engedik meg?- kérdezte elkeseredetten.
-Ne izgulj, menjünk át és kérdezzük meg!-
-Jajj, ne legyél már ennyire beindulva, nem tudom veled tartani a tempót.- sietett utánam. Kathriék nem messze laktak hozzánk ezért hamar eljutottunk hozzájuk. Szerencsére az anyuja és apuja is otthon voltak.
-Jó napot Mrs. és Mr. Krown.-
-Szia Jade, szia kicsim. Mi járatban erre?- kérdezték az éppen a konyhában teázó Karthrin szülei.
-Szeretnék egy kérdést feltenni.- kezdtem bele mondandómba.
-Megijesztesz! Mond gyorsan.- szólt rám Kathri anyukája.
-Nyáron megyek Las Vegasba és szeretném ha Kathrin is velem jöhetne.-
-Las Vegas veszélyes hely, meg nincs is rá annyi pénzünk.-
-A pénz nem baj, azt már elintéztem.-
-Tényleg, és hogyan?- kíváncsiskodott Kathri apuja.
-Apummal lebeszéltem, hogy fizesse ki.-
-Kathrin, te ebbe belementél?- kérdezte Kath anyja.
-Anya, nagyon szeretnék elmenni Jade-del.- kiskutyaszemeket vágott.
-De ez, mégis olyan pofátlanság.-
-Dehogy is, hogy lenne már az?- értetlenkedtem. -Egy barátnőmnek ajándékozok egy utazást, mondjuk születésnapjára.-
-Hát, rendben!- egyeztek bele. Megint elkezdtünk ugrándozni és kiabálni, hogy megyünk LA-ba.